Kit hova?- avagy a megfelelő ültetési rend összeállítása

Esküvőszervezőként egyre inkább azt látom, hogy az esküvői előkészületek legnagyobb rémálma az ültetési rend összeállítása. Vannak, akiknél a kötelezően követendő, ám többnyire homályba veszett szokások kellenének, hogy irányt adjanak, vannak, akiknél az elvált szülők vagy a testvérek okoznak fejtörést, de abban valószínűleg minden pár egyetért, hogy ez az a feladat, amit a legszívesebben bíznának másra. Sokszor nekünk, szervezőknek is rémálommá tud válni a kérdés, hiszen ehhez igazán mélyen meg kell ismernünk a családi-, baráti kötelékeket.

Most, hogy gőzerővel megindult a nyári esküvőszezon, szinte hetente szembesülünk a kérdéssel: “Hogy szokták?”. A válaszunk mindig ugyanaz: Nincs két egyforma család. Ne a szokások, az előírások álljanak az első helyen, hanem Ti, a pár és az, hogy az esküvőn mindenki jól érezze magát. Egy jó szervezésnél ez nem az üléshelyeken fog múlni. Vannak logikus érvek, amiket érdemes követni, ezeket később elemezzük, de semmi esetre sem ajánlatos az előírások, a protokoll szerint leültetni a vendégeket. Azt hagyjuk meg a királyi családnak…

Kiindulási alap

Bármilyen meglepő is, de alapvetően az alábbi elrendezést kívánja meg a protokoll:

No és ezért is szoktuk javasolni már az elején, hogy ne ehhez ragaszkodjunk. A szülők általában érzékenyek arra, ha nem ülhetnek a gyermekük mellett eme jeles napon, így a fenti elrendezést felrúgva, inkább legyen egy ‘menyasszony családja’ oldal és egy ‘vőlegény családja’ oldal. Ha nem akarunk 30 fős főasztalt, akkor azt szoktuk javasolni, hogy a szülőkön kívül csak a tanúkat ültessük a fő asztalhoz,a testvéreket inkább a vendégek közé. Ezt a fenti, ‘keveredett’ elrendezést inkább akkor érdemes fontolóra venni, ha elvált, majd újraházasodott szülők vannak, ahol a kapcsolat nem a legbarátságosabb.

Miután túl vagyunk a “kik és hogyan ülnek a fő asztalnál” kényes kérdésen, azt gondoljuk, hogy túl vagyunk a nehezén. Pedig dehogy!!! Most jön a fekete leves… A csúnya körülmények között elhagyott nagynéni, aki most reméli meglelni párját; a sok – és hisztis- gyerekes unokatesó, akinek a gyerekeit mindenki a lehető legmesszebb szeretné tudni magától; a két baráti társaság ellenkező nemű egyedei, akik egy kínos berúgást követően összegabalyodtak, de azóta sem szívesen kerülnek egymás mellé; a party gyilkos, unott fejjel üldögélő gyerekkori szomszéd bácsi és így tovább a többi, fejtörést okozó helyzetek. Ha ezekre mind megoldást tudnánk most adni, akkor valószínűleg nem esküvő szervezéssel, hanem konfliktus kezelési tanácsadással foglalkoznánk. Némi segítő kezet azonban nyújthatunk.

Fő asztaltól kiindulva

Az ifjú pár asztalától a tánctér felé haladva, először a közeli családtagokat, rokonokat érdemes leültetni. Illetve az idősebbeket, akik valószínűleg úgysem pattannak majd fel minden második számra, hogy az a kedvencük és alig várták, hogy rophassanak egyet rá.

Ezt követően jöhetnek a gyerekes családok. Két lehetőség közül lehet ilyenkor választani. Csinálunk egy külön gyerekes asztalt, hogy a gyerekek egymással legyenek, illetve a szülők is kicsit el tudjanak lazulni, vagy a gyerekeket a szüleik mellé ültetjük. Az előbbi általában kaotikus állapotokat szokott eredményezni, mert a gyerekek egész este a szülői asztal és a székük között rohanva próbálják meglelni a választ, hogy vajon mihez is kezdjenek magukkal nyakkendőben, unalmas felnőttek között, fura zenével a háttérben, egyetlen, puszilgatva közeledő felnőttet sem ismerve… Így hát jobban járunk, ha a szülők közvetlen közelébe ültetjük Őket.

A tánctérhez közeledve pedig jöhetnek a fiatalok, a barátok, akik valószínűleg úgysem töltenek majd túl sok időt az asztalnál üldögélve.

Végül pedig egy asztalt illik berendezni a szolgáltatóknak (zenész, fotós, vőfély, stb.). Ennek a helyét egészen nyugodtan válasszuk meg úgy, hogy ahol marad hely. Most biztosan néhányan felháborodnak, de többnyire az a jellemző, hogy a szolgáltatók nem sok időt töltenek az asztalnál, de annak a pár pillanatnak még örülnek is, ha nem a nyüzsgésben, a forgatag kellős közepén kapnak helyet, hanem a terem egyik csendesebb sarkában.

Ültetési rend kihelyezése

A klasszikus ültetési rendeken kívül ma már számtalan egyedi megoldás közül választhatunk. A lényeg, hogy mindenki számára jól látható helyre tegyük és a nevek/asztalok beazonosítása egyértelmű legyen. Íme néhány ötlet:

A legjobb megoldás!

Ha nem ültetési renddel készülünk, hanem egy ilyen táblával és a vendégekre bízzuk a döntés lehetőségét. Közösség építő hatása is lehet!

“Kit hova?- avagy a megfelelő ültetési rend összeállítása” bejegyzéshez 3 682 hozzászólás

  1. Visszajelzés: Google